Kedves Naplóm!

Sajnos ma nagyon nem volt jó napom. Eleve este nagyon későn tudtam elaludni, fél 2-kor még az órát bámultam. Később is ébren voltam, de inkább nem akartam tudni hány óra van Reggel nagyon fáradtam keltem, ráadásul korán volt órám. Skype-os. És bekapcsoltam a gépet és nem volt zinternet. Húsz perc alatt sikerült is netet varázsolni (mázli, hogy itthon volt az öcsém), ami azért volt jó, mert kaptam egy mailt a hajnali tanítványomtól, hogy olyan szarul van, hogy nem tudunk órát tartani. Ehh. Alhattam volna reggel. Lassan indult be a napom, nagyon fáradt voltam, de aztán addig rugdostam magam lelkileg, hogy nekiálltam tornázni. Még délelőtt. Mindenféle erősítő gyakorlatot végeztem, amit lusta voltam felírni. Merthogy előre nem találtam ki semmit, csak improvizáltam. Nagyjából 50 percig szórakoztam, volt sok guggolás és némi kitörés és tricepsz, bicepsz meg vállerősítés és már-már sikerélményem is volt, mert a tricepszgyakorlatokat is tudtam 3 kilóssal végezni, ami nekem a leggyengébb pontom és néha az egy kilósat is soknak éreztem. Asszem, a jógának megvannak a tricepszre nézve is a pozitív hatásai

Az edzés utáni zuhanyzás idején már kellően szarul voltam. Ájulhatnékom volt és hányingerem. Azért ebédeltem, mert nekem sokszor van hányingerem, de szerintem sokszor csak a savam miatt, mert evés után jobb szokott lenni. Hát, most nem lett. Ebéd után le is feküdtem kicsit, de mégsem. Utána pedig kozmetikushoz mentem, ahova kicsit körülményes volt bejutnom, mert elfelejtettem idejében bejelentkezni, úgyhogy csak a kozmetikusom jófejsége miatt tudtam mégis elmenni, bevállalt a “műszakja” után. Szóval örültem, hogy eljutottam. De közben meg szarul is voltam. De annyira, hogy félúton azt mondtam, hogy nekem köszi elég lesz így és most azonnal le kell lépnem mert nem tudom, hogy előbb fogok-e elájulni vagy rókázni. Hazafelé sétálva (éljen-éljen friss levegő) kicsit jobb volt, de attól még úgy néztem ki (és úgy is éreztem magam), mint aki frissen hányt :S Egész délután csak döglöttem az ágyban, de nem lett jobb. Remélem, csak valami rossz kaja vagy pszichés zavar esetleg kimerültség miatt van, nem szeretnék belekerülni a trendi vírusos betegségekbe.

Szóval, kedves naplóm, nem volt ma túl jó napom. Még mindig nincs. Nyaff.

Nemtematikus dinamikus jóga

A mai dinamikus jógám vázlatát már tegnap elkészítettem (általában kedd délelőtti program ez) és már alig vártam, hogy belekezdhessünk. Nem volt benne túl sok extra, mégis nagyon rákattantam a kis vázlatomra. Mára is teltház ígérkezett, de végül “csak” 11-en voltunk. Kábé. Voltak kuponosok is és nem kuponosok is már Sőt, jövő hétre is bejelentkezett már legalább négy nem kuponos ember is. Örömködés van.

Több vadiúj vendég is volt, akikből rögtön hárman közölték, hogy a térdük nem az igazi, úgyhogy hirtelen gondolkodóba kellett esnem és ki kellett hagynom valamit a szupcsi kis óratervemből (ami lehet, hogy csak nekem jött be annyira). Megváltam a kaputól, amit pedig határozottan kedvelek. Az elejét elvicceskedtük egy kis sassal, utána keménykedtünk fekvőtámaszokkal és harcos egyesekkel, majd pedig levezettünk némi harcos hármassal.

A csónaknak pedig újabb rajongója akadt, már az óra előtt is A Csónakról beszélgettünk

A metrón utazgatva pedig rájöttem, hogy tök régen volt “tematikus” dinjóga, legalább ezer éve nem volt, hogy például aszerint válogattam volna össze a gyakorlatokat, hogy minél több állat legyen köztük. Pedig az ilyesmi jó móka.

Update: A zenét illetően pedig úgy volt, hogy nemhogy nem felejtettem el zenét vinni, hanem egyenesen vadiúj zenét vittem, amit már hétfőn bekészítettem a táskámba, nehogy véletlenül is itthon maradjon. Egész hétvégén ezt hallgattam és még az óratervemnél jobban is rákattantam. Óra előtt meglepően hamar odaértem a terembe, sőőőt, át is öltöztem, úgyhogy már az óra előtt elkezdtünk zenét hallgatni és ketten fel is kapták a fejüket az új zenére, akik közül az egyikük úgy lelkesedett, ahogy én még nem láttam Az óra közben én jól éreztem magam a zenével kettecskén, a többiek sem panaszkodtak (bár rendes lányok járnak hozzám, akkor sem panaszkodtak, amikor itthon felejtettem a zené). A nyújtáshoz nem éreztem jónak ezt a zenét, pont akkor került sorra egy kevésbé lassú szám, úgyhogy akkor visszatértünk egy kicsit Deva Premalhoz. Szóval tegnap Ivy és Deva Premal volt hand in hand. Szerintem jó volt.

Jövő héten is lesz valami új zene, merthogy nyafiztam, hogy jajj, milyen zene is legyen, és Enikőtől és Kameotól is annyi zeneötletet, albumot kaptam, hogy most szerintem hetekig lehet mindig új zene. Még nem döntöttem, mi lesz jövő héten – attól függ, milyen hangulatban leszek. Najó, nem teljesen aszerint, mert akkor egyszer simán jógáztunk volna AC/DC-re

antigrafománia és unalom

Azt hiszem, kezdem unni a saját bejegyzéseimet. Az gáz?

Szóval ma is hétfő, ma is gerinctréning. Az egyik vendégemnek sms-ben írtam, hogy “várom, mókás óra lesz”, aztán az óra előtt pedig beszélgettünk és elmeséltem, hogy milyen izgi gyakorlatok lesznek, mire a lány elbizonytalanodott és azt mondta, hogy ő félreolvasta, és azt hitte, hogy mókás órát írtam, nem munkás órát. Márminthogy nem viccelődött, hanem tényleg azt hitte, hogy félrenézte Pedig annyira nem is volt durva, mert egyik kezemmel adtam, másikkal elvettem, teljesen egyensúlyban volt az egész óra (ami nem biztos, hogy elmondható a holnapiról, ami duuuuuuuuurva lesz). Ami máskor nehéz szokott lenni, az most könnyebb volt és fordítva.

Ma csempésztem egy kis jógás gyakorlatot az órába, amit előtte itthon az öcsémen leteszteltem, aki csak annyit mondott, hogy persze-persze tegyem bele, de ne hazudjam azt, hogy ez pihenés Nem tettem Ezen felül volt még pár új gyakorlat is, ami itt még nem volt, merthát próbálom mindig valami újdonsággal meglepni a lányokat. Ja, mert ma megint csak lányok voltak. Viszont ők annyian voltak, hogy már simán nyereséges volt az órám. Jó, nem fogok belőle meggazdagodni, de nem voltam veszteséges És ma megint volt egy új vendég is, ami mindig nagyon-nagyon izgalmas.

Az új vendég miatt szükség volt a terveim megváltoztatására is, de nem is omlottam össze lelkileg, hogy eltértem a tervtől plusz nem is kellett túl sokat gondolkoznom azon, hogy mivel is helyettesítsem a nemkívánatos gyakorlatot. Fejlődőképes vagyok.

Jövő héten pedig lehet, hogy ezen az órán is tele leszünk, pótmatracot is kell majd vinnem. Izgi-izgi.

Protected: Offtopik No. Numerous

This post is password protected. To view it please enter your password below:

Password:

Vajh túl kövér vagyok-e :P

Merthogy én jóóóóóóóól lefáradok az összes saját testsúlyos mókában, úgyhogy  vagy kövér vagyok vagy gyenge. Igazából egyiket sem vagyok hajlandó elismerni Azért azt be kell vallani, hogy a szokásos “napi egy nasi belefér, moreover, essential” alapelvemet felváltotta az “óránként is lehet ám nasizni” “inkább nem is figyelem, hogy mennyi nasi csúszik le egy nap alatt”. De most már vissza fogok térni a normális kerékvágásba, mert az arcomon túlságosan kiütközik a nem megfelelő kaja.

Nade a ennyit a kajatémáról, ez nem kajablog. Mára is terveztem némi mozgást, de lusta voltam gondolkozni, a “tornavideók” mappámban sem találtam semmi csábítót, úgyhogy youtube-ra tornáztam. Van egy oldal, amit hónapok óta követek, nézegetem a videókat, de tornázni max pár percet szoktam rájuk (az is inkább ilyen “blogilates inspred workout”), nem vittem túlzásba. Szóval az úgy van, hogy nem csak bodyrock van és Zuzana, meg egyéb hardcore videjók a zinterneten, hanem vannak a lájtosabb vonal rajongóinak is mindenféle youtube channelek, ezek közül az egyikre rá is kattantam, jólesik nézni a videókat. Ezekből válogattam most össze 4 videót.

Az első volt némi lower body, long lean legs és hasonlók:

Nekem ebben azért akadt némi szenvedés, mert a kisközépfarizmom nem túl edzett, úgyhogy ez az oldalra lábkörzés és lábemelgetés annyira nem megy fájdalommentesen :S Mondjuk én azért lassabban köröztem, mert nekem úgy jobban bejön.

Nem csak ennyit módosítottam, hanem mindig, ahol szükség volt arra, hogy a derekam lent maradjon a földön és hasonlók.

Ezután volt total body, hogy szexi legyek a bikinimben (btw, most jöttem rá, hogy nem is megyek soha hosszúhétvégézni, amikor épp nincs pasim, mert a barátnőimnek viszont van, egyik-másiknak meg még gyereke is, úgyhogy valahogy kimaradnak a csajos hétvégi kiruccanások, szóval most már nagyon-nagyon huge need of a long weekend fílingem van. Milyen kár, hogy bikinim sincsen )

Ennél a nagy kedvencem a “balerina twist”, amivel kicsit bénáztam, ugyanis a csuklóm annyira nem örült neki. Ennélfogva akartámaszosan csináltam, viszont én annyira nem éreztem könnyűnek. Mármint nem volt könnyebb, mint rendes támasznál.

Ezután volt némi karizom, amit én megint inkább a hasamban éreztem

Jógatéglám pedig – tudom, shame on me – nincs, de máskor is az ágy szélén szoktam triceps dips-ezni. Amit egészen kedvelek, mert perverz vagyok. A végén pedig az a labdán fekvőtámaszozás felettébb mókás volt, főleg mivel nekem nincs olyan labdám, hanem csak felfújós. Azon pedig elég macerás egyensúlyozni De eszembe is juttatta, hogy régen egy csomót fekvőtámaszoztunk úgy, hogy az egyik kéz a bellen volt, a másik pedig a földön. Ilyet megint fogok csinálni, mert tök szórakoztató volt és emiatt kevésbé akartam belehalni. Márminthogy a bellre fogok visszatérni támaszkodásügyileg, mert sokkal jobb, illetve sérülésveszélyes, mint labdán bénázni. Szóval hasznos volt ez a videó, jó emlékeket hozott vissza

Levetésképpen pedig arms & abs

Ez pedig egy felettébb gonosz videó volt, mert egy csomószor volt, hogy laaaaassssssssssannn kell csinálni, aztán gyorsan, máskor meg közepes tempóban. Ezen felül itt is volt, amit módosítottam a derekam érdekében (például a statikus tartás nyújtott lábbal).

Mókás volt youtube-ról tornázni, nem hiszem, hogy túl gyakran fogom csinálni, de azért egynek jó volt. Viszont bemelegítéssel és nyújtással együtt sikerült egy órát eltöltenem a matracon. Ja és hát az aerobiksulinak a hatása ma is jelentkezett, mert épp zenét válogatok a gerinctréningre és a jógaórámra is, gondoltam, bemelegítéskor is azt hallgatom majd, hogy időt takarítsak meg. És arra kellett rájönnöm, hogy még mindig / már megint azon a szinten tartok, hogy zenére nem gyakran tudok mozogni, ami nem tuctuc ütemes, viszont zavarni már zavar, hogy nem arra mozdulok

Most pedig a teljes őrület jegyében éppen ezt hallgatom.

kudarckerülő edzés

Megfogadtam, hogy csütörtökönként vagy elmegyek más órájára vagy itthon edzem valami rendeset. Ehhez képest soha semmi nem jön össze úgy, hogy ez így meg is valósuljon. Persze csak kifogásgyár vagyok, de akkoris.

Ma úgy álltam neki tornázni, hogy “majd negyedkor…”, “majd félkor…”, “najó, de háromnegyedkor most már tényleg”. Nem sok kedvem volt az egészhez. Azért megpróbáltam valamit alkotni. Ez sikerült:

Ebből volt két kör, az egyiket lassan, a másikat pedig gyorsan. Najó, csak gyorsabban, de azért pulzusemelősen.

És akkor most magyarázom egy kicsit a bizonyítványom. Mint múltkor említettem, az egy kiló kevés, a három meg sok a kis csirkeláb szerű csuklómnak (no meg izomilag is van hova fejlődnöm de ott legalább van fejlődési lehetőség), kellene egy kettes. És akkor megint nekiálltam lejmolni, mert kiderült, hogy az öcsém felrakosgatós kézisúlyzójához a rúd pont két kilós. Úgyhogy ma végig két kilóssal nyomultam. Mivel lusta voltam bármi súlyt pakolgatni, a guggolások, kitörések is azzal mentek, de ahhoz képest ez jó teljesítmény, hogy majdnem nem is tornáztam

Szóval az első körben lassan csináltam mindent és éreztem is a testrészeket, amikre irányultak a gyakorlatok.

Első circuit simaliba volt, annak ellenére, hogy ugye tricepszem már évek óta nincs. Mondjuk azt hiszem, mégiscsak kezd lenni valami, mert nem is esett nehezemre a teljes tricepszgyakorlat. Mondjuk lehet, hogy azért, mert érzelmileg kötődöm hozzá, nem értem, miért, valahogy perverz módon vonz a gyakorlat.

A második circuit felemásos guggolása igazából úgy nézett ki, hogy először húsz rendes guggolás, aztán 20-20 úgy, hogy egyik lábon volt a testsúlyom nagy része. A végén pedig az az oldalfekvésben lévő tricepsz izé (milyaneve, heeeeeeeelp) sokkal nehezebb volt, mint emlékeztem rá. Nem is tudtam belőle 20-20-at megcsinálni, fel kellett bontani tízesekre. De a kétszer tíz is húsz, nem?

A harmadik circuit volt a leglájtosabb, és a plank row is jobban ment, mint vártam. A térdelőtámaszos karhajlítást viszont nem élveztem, pedig azt hittem, hogy majd az lesz a kedvencem. Aztán mégsem, nem azért, mert nehéz volt, hanem… hanem valahogy többet vártam tőle.

A negyedik circuit pedig már csak kis lazulás volt, ám az evezést nem élveztem, mert többször összekoccantottam kicsit a súlyzórudakat, aminek olyan hangja volt, mint a hangvillának és rossz élmények törtek elő (túl sok évig voltam énekkaros).

Hát ezek voltak.

És arra is rájöttem, hogy tök macerás magamnak kitalálni edzést, úgyhogy utóvalentinnap / nőnap / húsvét / névnap / májuselseje / szülinap / pünkösd alkalmával meg lehet lepni engem ajándék edzéstervekkel

Dinamikus jóga majdnem csak lányokkal

Ma már majdnem volt új zene a dinamikus jógán. Majdnem. Eljutottam a bőség zavaráig, úgyhogy most nem a zenehiány miatt nem lett új zene, hanem inkább a dió-mogyoró-dió-mogyoró kérdéskör miatt. De szerencsére a Deva Premal Mix 1 nem tud csalódást okozni a fiúknak-lányoknak.

Ma is izgi óra elé néztünk, mivel teltház + 3 főre lehetett számítani, de végül többen nem jutottak el az órára, így sikerült egy kellemes létszámú órát tartani. Múlt órán a hasizom állt a középpontban, előtte pedig a combizom, ma pedig érdeklődve kérdezték, hogy mi van soron*. Mondtam, hogy á, ma semmi különös nem lesz, csak pár ártatlan gyakorlat. Menet közben kiderült azért, hogy a vállak eléggé elfáradtak az óra végére Volt Harcos II-es Kismajom kedvéért, aki nem jött el, volt egyensúlygyakorlat Harcos III-as formájában Betti kedvéért, aki szintén nem jött el és volt csónak mindenki kedvéért. Vagy inkább senki kedvéért, mert hihetetlen nagy, együttes sóhaj hangzott el, amikor kimondtam, hogy “már csak egy kis csónak van hátra és végeztünk is”.

Ma meglepő módon csak egyetlen legény állta ki az idő próbáját volt jelen az órán, pedig mintha látomásom lett volna egy másik, órára bejelentkezett fiúról a környéken. De ezek a fiúk hajlamosak megfutamodni. A lányok viszont kemények.

És ma megint volt kis sikerélményem, mert a sétálgatásomtól tökéletessé válnak a lefelé néző kutyák. Superpower rulez.

Meg azt hiszem, sztár vagyok vagy mi, mert ma ketten is vettek bérletet

*ezek mind a gerinc átmozgatásának mellékhatásai csupán

Szokásos hétfői gerinctréning

Ma megint nagyon izgalmas (nem) készülődésem volt a gerinctréningemre, ugyanis a résztvevők száma erősen változott egy, illetve hét között, végül délután három körül megállt kettőnél. Végül szupcsimeglepcsi volt, mert hárman is voltak. A múltkori új vendég visszatért és izgultam, hogy tetszeni fog-e neki ez a másik típusú óra is, de azt hiszem, tetszett, mert bérletet is vett

A lényeg, hogy ma megint visszatértünk a blokkos módira és átmozgattunk mindent és megint hiába volt fix óratervem, egyik-másik blokkban eltértem tőle. Módosítottam az óratervet és nem is éltem meg tragédiaként, sőt, jól is esett. Még jó, hogy csak annyira vagyok control freak, hogy saját magam ellen azért még merek lázadni. Ma nem volt túl durva az óra az álló részben, viszont ezt kompenzáltam a hasonfekvős részben. Mert ilyen is van.

A labdákat viszont nem tudom kiverni a fejemből. Akarok labdás órát tartani, csakhogy a teremben nem tudom otthagyni a labdákat és annyira nem mókás a felfújt labdákat ide-oda hurcibálni, illetve a 3×3-as szobámban tárolni.

Pedig akarom a labdákat.

Játékidő

Mára játékot terveztem, mégpedig labdásat. Mivel múltkor a magánórámon és a csoportos gerinctréningen is hihetetlenül élvezték a labdázást a lányok (merthogy egyszem fiú sem jött labdázni ), arra jutottam, hogy én is élvezkedem egy kicsit. Különben is, úgy tűnik, elvesztegetem itt a nagy labdámat egyszerű ücsörgésre, miközben lehetne sokkal izgalmasabb dolgokra is használni. Ezer éve nem használtam semmire a labdámat. Pazarlás.

Az elején a nagy labdával küzdöttem, volt guggolás, kitörés, hasizom és hátizom erősítés és egy-két apróság is. Utána pedig jöttek a kislabdás gyakorlatok. Ott is volt vállhíd és hasizom (amiben sokat fejlődtem, mert anno ebbe bele akartam pusztulni kicsit, úgyhogy van értelme a mozgásnak, gyakorlásnak, no), gerinccsavarás is, amit szerintem valahogy nem jól csináltam, mert azt hittem, hogy nehezebb lesz. Vaaaaaaaagy sokat fejlődtem Persze ez nem kizárt, merthogy gerinccsavarás van minden órámon (gerincen is és a jógán is, no meg a magánon, ahol ezt mindig együtt csináljuk, mert irigy és önző vagyok és azt én is akarom!) illetve ezt magamnak is szoktam csinálgatni amikor éppen eszembe jut. Volt még pár hasonfekvésben labdaemelés is és oldalfekvésben lábközé beszorítósan labdázgatás is. Meg jól is szórakoztam közben. Oké, inkább volt szórakozás és kísérletezgetés, mint edzés, de azért átmozgattam magam egy kicsit és jól esett. Mindenből 20-30-at csináltam laaaaasssssssan, úgyhogy azért volt, amikor éreztem ezt-azt A végén pedig még mókából csináltam két olyat, hogy nagylabda is volt meg kislabda is, just for fun.

Mert gyerek vagyok és játszani jó

0-1-3, 2 is needed

Ma is próbáltam valami kicsit alkotni és menet közben is ambivalens érzéseim voltak. Volt, hogy azt éreztem, hogy ez túl könnyű és túl kevés az adott gyakorlatból, és lehetne több is, máskor pedig, hogy nem túl nehéz, de nem baj, mostanra pont jó. Végül úgy döntöttem utólag, hogy bőven jó volt ez, bár egy-két helyen nem ártott volna, ha van egy két kilós súlyzóm is, mert az egy kilóssal túl könnyű volt, míg a hármassal nem bírtam volna.

Ezeket alkottam:

Kéknél 3 kilóssal, zöldnél egy kilóssal, feketénél üres kézzel dolgoztam.

Fő a lustaság, úgyhogy printscreeneltem a vázlatomat.

Legközelebb pedig fel akarom avatni saját célra is a dönölűszégesz új labdámat (kicsi, 25 centis), úgyhogy labdás gyakorlatokat fogok vadászni. Any suggestion is welcome.